Irodalmi pályázat

BENE DÁNIEL (7.) / Madocsa/

Kalandok az őszi erdőben

I. fejezet

Végre! Eljött a várva várt őszi szünet! Ez nagy örömöt okozott a gyerekeknek, mert ilyenkor nincs iskola. Főleg a négy barátot vidította fel, akik mindennél jobban várták ezt a pillanatot.

Bence egy 10 éves fiú. Szereti a kalandos regényeket - mindennap csak azokat bújja! Főleg erdőben játszódó történeteket olvas, és szeretne majd ő is táborozni egyszer ott. Testvére, Krisztina, viszont pont az ellentéte. Ő nem szereti a kalandokat. Még csak 8 éves és fél a veszélytől. Volt egy pár olyan eset is, amikor Bence olvasott neki egy történetet esti meseként, majd rémálma lett. Ilyenek a kicsik...

A szomszédban laknak a haverjaik, Peti és Anna, akik 7 évesek és ikrek. Jókat szoktak játszani egymással. Az iskolába is együtt mennek. Volt olyan is, hogy eljátszották hazafelé az időt, majd a szüleik otthon veszekedtek velük, hogy miért nem értek haza időben.

Így történt ez akkor is, amikor a szünet előtti utolsó tanítási napon hazafelé menet találtak egy kiscicát az úton. Mindannyian meg akarták simogatni, mert nagyon cuki volt. Ez a cicus azonban félt a gyerekektől, és elmenekült. A gyerekek egészen a falu melletti erdőszélre követték őt, ahol elbújt egy bokorban.

- Szerintem ott van a fa mögött! - szólt egyszer csak Peti.

Mindnyájan odaszaladtak, de addigra a macska bemenekült az erdő sűrűbb részébe.

- Már megint megszökött - mondta lemondóan Bence.

- Nekem haza kell mennem - szólalt meg Krisztina.

- Veled tartok - tette hozzá Anna.

- Ne! Ne menjetek! - kiabáltak utánuk a fiúk, de addigra a lányok már hazafelé tartottak.

A csapat fele elment, már sötétedni is kezdett, így a fiúk is úgy döntöttek, hogy másnap keresik meg a cicát.

2. fejezet

Másnap ebéd után a gyerekeknek sikerült meggyőzni szüleiket, hogy őszi terméseket gyűjthessenek az erdő szélén, mert a szünet után az iskolában kiállítást rendeznek a gyűjtött, talált dolgokból. Vittek magukkal egy nagy kosarat, és elindultak. Azt nem mondták meg, hogy a macska keresése miatt az erdőbe is be fognak menni. Visszamentek ugyanoda, ahol előtte való nap elveszítették szem elől a cicát. Miközben mentek, megcsodálták a fák szép színeit. Az avar puhán ropogott a talpuk alatt.

- Minden valószínűség szerint a macska valahol az erdőben van - mondta Peti.

- Nem biztos - mondta ekkor Kriszti. - Szerintem eddigre már hazament.

- És ha eltévedt? - kérdezte Bence.

- Bencének igaza van - szól közbe Peti. - Tegnap láttuk, hogy a macska bement a sűrűbe.

- Igen! És mi nem láttuk az állatot kimenni - győzködte Annát Bence.

- Mindenesetre körbenézek, és kérdezősködök, hogy a faluban van-e mégis - mondta Krisztina, aki inkább elment volna, mert félt az erdő sötét részétől.

- Menj csak, addig mi szedegetünk a lehullott levelekből, meg gyűjtünk terméseket a kiállításra- szólt utána Anna.

Hárman maradtak. Egyre sűrűbb lett az avar a gyerekek lába alatt. Míg gyűjtögettek, egyszer csak Petinek támadt egy ötlete.

- És mi van, ha mégis itt van valahol, a levelek alatt? Szerintem nézzük meg ott is!

- Hmm... Igazad lehet. Akkor menjünk, keressük meg, bár szerintem akkor is valahol a sűrűben van - tette hozzá Bence.

Fél óráig csak keresték és keresték, de nem találták.

- Szerintem adjuk fel - mondta Anna. - Már kétszer átkutattuk az avart, de csak makkot, tobozt, gesztenyét és platángolyót találtunk.

- De ha nincs itt, akkor hol lehet? - vonta kérdőre Peti.

- Megtaláltam... vagy mégsem - kiabálta Krisztina a faluból jövet. Majd odament a többiekhez. - Azt hittem, megtaláltam... De igazából egy másik cica volt. Viszont útközben találtam galagonyát, áfonyát, diót és csipkebogyót az iskolai gyűjteményhez.

- De ügyes vagy! Nézd mi meg sok szép levelet, és más terméseket találtunk. De a macsek még mindig nincsen meg. Mi lenne, ha megnéznénk a sűrűben? - kérdezte Bence.

3. fejezet

Bementek az erdő sűrű részébe. Mentek, mendegéltek. Olyan részre értek, ahol azelőtt még sosem jártak. De macskát nem találtak.

- Szerintem a cicák amúgy sem szoktak ilyen sokáig egy helyben maradni - szólalt meg egyszer csak Peti.

- És ha eltévedt? - kérdezte Anna.

- Akkor meg itt kellene, hogy legyen valahol. Akár el is pusztulhatna víz nélkül.

- Én mintha hallanék valami halk csobogást - mondta Bence.

És tényleg, nem messze tőlük egy patak csörgedezett.

- Most már tudjuk, hogy vize volt. De éhen is lehet halni - mondta Peti.

- Ilyen gyorsan nem. Csak egy napja lehetett itt - magyarázta Krisztina. - Amúgy meg még mindig félek. Mi van, ha egy gonosz boszorkány figyel minket?

- Boszorkányok nem léteznek. Hagyjál már minket ezekkel a mesékkel! - Peti meglátott egy kis lyukat a földön, közelebb ment, de a föld beszakadt a lába alatt és hirtelen egy lyukban találta magát.

- ÁÁÁÁÁÁÁ! Beszakadt a föld! Segítsetek!

- Ez a lyuk meg hogy került ide? Mondtam, hogy menjünk el innen. Csak még több bajt hozunk a fejünkre.

- Igen, de merre van a hazafelé vezető út? - kérdezte Bence.

Körbenéztek, de nem találták. Eltévedtek.

Peti egy mély lyukban találta magát. De hogy hogyan fog kijutni innen, az jó kérdés. Ráadásul alig látott, mert nagyon sötét volt. Még szerencse, hogy ahová esett, elég puha volt, így nem lett semmi baja.

- SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG! - kiabálta. - SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉG!

- Élsz még? Várj, mindjárt kihúzunk - kiabálta utána Anna.

- Félek - ismételgette Krisztina. - Félek.

- Miau - hallatszott a lyukból.

- Miau - szólalt meg újra a hang.

- Peti, te nyávogsz? - kérdezte Bence.

- Nem... Viszont biztosan beesett ide a macska is!

- Honnan tudod? Nem is látsz.

- A hangokból ítélve itt lehet velem együtt.

A gyerekek egy hosszú, vastag ágat akartak keresni, ami leér a gödör aljára, és elég erős ahhoz, hogy felmásszon rajta Peti, de nem találtak. Ami jó lett volna, az vagy magasan volt, vagy fűrész kellett volna a megszerzéséhez.

- Kitaláltam valamit! - kiáltotta Krisztina.

Odamentek mindnyájan. Krisztina egy nagy levélkupac mellett állt.

- Ezzel mire megyünk? Mindenhol csak levél van. Ez semmire nem jó.

- És ha készítünk belőlük egy kötelet? Lehet, hogy nem lesz olyan erős, de megpróbálhatjuk.

Próbálták összekötözni a leveleket.

- Úgyse fog működni - mondogatta Bence. - Ez így nem megy. Szétjönnek.

- Fogd már be! Igenis működni fog - veszekedett vele Krisztina. - Abban a történetben, amit egyszer nekem olvastál, ott is így szabadítottak ki valakit.

- De az mese volt. Itt a valóságban az nem fog működni!

- De én azt hittem... kár - mondta lemondóan Krisztina. Akkor szerintem hagyjuk.

- De Peti beesett abba a lyukba! Nem hagyhatjuk, hogy ott maradjon. Valamit ki kell találni, hogy kiszabadítsuk onnan - vágott közbe Anna.

- Igen, valamit nagyon sürgősen csinálni kellene, mert nemsokára ránk esteledik.

Annának támadt egy ötlete.

- És ha hoznék egy kötelet a faluból? Ja, tényleg, eltévedtünk.

- Akkor most mitévők legyünk? - mondta Bence.

Senki sem tudta a választ...

- Én félek - fakadt sírva Krisztina.

4. fejezet

Bence körbenézett hátha talál valami ismerős utat, de úgy el voltak foglalva a termések, levelek gyűjtögetésével, hogy elfelejtették megjegyezni, merre is kell hazamenni.

- Tényleg eltévedtünk. - mondta Krisztina. - Mondtam, hogy ne menjünk ilyen messze el a falutól.

- Nem is mondtad.

- De mondtam.

Már javában szürkült, amikor... egy fény jelent meg a fák között.

- Megmenekültünk! - örvendeztek mindannyian.

- És mi van, ha ez... egy... - Krisztina remegett.

- Ti meg hogy kerültetek ide, végre megvagytok! - hallatszott egy hang a fény felől.

- Ez apu! - kiáltott fel Anna.

- Miért jöttetek be ide? Jól tudjátok, hogy ilyen messzire nem szabad elcsámborogni az erdőben. Ha nem talállak meg benneteket, akkor ma itt alszotok a rengetegben. De hol van Peti?

- Egy lyukban - mondta Bence.

- Apu, de jó, hogy itt vagy, hogy találtál meg minket? - kérdezte Anna.

- Épp vadászni indultam, anyának megígértem, hogy holnap vaddisznópörkölt lesz az ebéd. És távolról meghallottalak titeket.

- Ki tudnád szabadítani Petit a lyukból és haza tudnál minket vinni?

- Hát persze, még jó, hogy van nálam egy kötél.

Míg Peti odalent várta a szabadulást, kitapogatta, amikre esett, és talált néhány krumpli alakú, puha valamit. Jól teletömte vele mindkét zsebét.

Mikor meglátta a kötelet, jó erősen a derekára kötötte, magához vette a macskát és sikerült! Végre szabad volt!

Otthon már nagyon aggódtak értük a szüleik.

Ettől a kalandtól úgy kifáradtak a gyerekek, hogy még a fejmosás is elmaradt. Fáradtan zuhantak az ágyba.

5. fejezet

Másnap, mikor újra együtt játszott a 4 jóbarát, Petinek eszébe jutott, hogy megmutatja a többieknek, amiket a veremben talált.

- Szerintetek ezek micsodák? - kérdezte a többiektől. Tegnap találtam a gödör alján. Ezekre estem.

- Nem tudjuk - mondták a gyerekek kórusban. - Mutassuk meg apának, ő gyakran jár az erdőben, biztosan tudni fogja.

- Mutassátok csak! - ez aztán a nagy fogás. - Peti, tudod milyen nagy kincset találtál? Ez szarvasgomba!

- De jó! Miénk lesz a legszuperebb őszi termésgyűjtemény a suliban.

- Biztosan ti nyeritek meg a kiállítást ezzel a csodálatos fogással - tette hozzá Anna anyukája.

És hogy mi lett a macskával? Először Bence kérte a szüleit, hogy hadd tartsák meg, de Anna anyukája azt mondta, hogy előző héten látta ezt a cicát annál a néninél, akitől naspolyát vásárolt. A gyerekek meg akartak erről bizonyosodni, gyorsan el is vitték a két utcával arrébb lakó Mariska nénihez.

- Tehát itt van az én kicsi cicám! - örvendezett, és átvette.

A gyerekek megfogadták, hogy legközelebb szólnak majd szüleiknek, ha ilyen helyekre mennek. De hogy be is tartják-e, az igazi rejtély... Vagy talán mégsem?

VÉGE